A tésztafajták között nem könnyű eligazodni, hiszen rengetegféle létezik, a tésztafőzés azonban egyszerű folyamat. Íme, néhány tésztafőző tipp, ami jól jöhet, ha egy alap spagettit, farfallét vagy pennét főznél:
1. Literenként egy csipet só
Bármilyen tésztát is szeretnénk vacsorázni, a főzési módszer 99 százalékban azonos. Forrásban lévő vízbe kell dobni a tésztát – kezdőknek a csomagoláson jelzett ideig, haladóknak pedig ízlés szerinti ideig főzve. Egy drága volt főnököm szerint „tengersósnak” kell lennie a tésztafőző víznek, ami literenkénti egy csipettel nagyjából el is érhető.
2. Nem kell olaj a főzővízbe
Alapvetően főzés közben felesleges olajat tenni a vízbe, az összetapadást ugyanis az időnként történő kevergetéssel és a megfelelő mennyiségű főzővízzel is elérhetjük.
Fontos az átmozgatás, ugyanis a tészta törődés nélkül hálátlan lesz, és bizony képes főzés közben úgy összetapadni, hogy aztán a szétszedése a gordiuszi csomó feladványt is meghaladja, és sajnos a megoldása is ahhoz hasonló.
3. Ha szószba kerül, akkor legyen al dente!
A sűrűn hallott „al dente” kifejezés a tészta elkészültségi szintjére utal: ilyenkor a közepe éppen csak annyira kemény, hogy még harapni kell, ami azért jó megoldás, mert így a tészta még nem használta el a maximális abszorpciós képességét, azaz még fel tud majd szívni a szaftból.
A főzésnek köszönhetően kívülről befelé puhul meg, így ha ebben az állapotában szedjük át a kész mártásba, akkor annak egy részét és ízét magába képes szívni, ezért nem szükséges a jó milánói mellé odaadni a rántott bordát. Szintén okos dolog ilyenkor a tészta főzővizéből átszedni egy kicsit a mártásba, ugyanis az visszamelegíti és lágyan krémesíti a szószt.
Persze al dentére érdemes a tésztát főzni akkor is, amikor azt még egy tepsiben betesszük a sütőbe, hiszen így nemcsak egy átázott masszát, hanem tésztát ehetünk majd.
4. Nem kell minden tésztát előfőzni!
Vannak tölteni és sütni való csőtészták, amiket nem is szokás előfőzni, itt a titok az, hogy mind a töltelék, mint a szósz szaftos legyen, ugyanis egy jó részét a tészta fogja felszívni a sütés során.
Különböző méretű és lisztalapú tésztáknál sokszor csak forró vagy épp hideg vízbe kell áztatni a tésztát fogyasztás előtt.
5. Lehet hűteni a tésztát, csak nem érdemes
Sokan régi rossz szokásnak nevezik a kifőtt tészta hideg vízzel való lehűtését, azonban, ha nem azonnal fogyasztjuk el, ennek igenis nagy a létjogosultsága. Bármilyen alapanyagra igaz, hogy a főzés véget érte nem egyenlő a hőkezelés véget értével, ilyenkor ugyanis a tészta még forró, víz és gőz marad a rostok között, amik hatására tovább fő, így még puhább és élvezhetetlenebb lesz a végeredmény.
Ha, mondjuk, a másnapi ebédhez mégis előre főzzük a tésztát, mindenképpen zsiradékkal átkeverve tegyük el, ez segít meggátolni a szálak összetapadását. Persze az igazi tésztaélmény része a friss, forró, gőzölgő tészta, így alapvetően erre biztatnánk mindenkit. Ha csak a frissen főtt tészta, olaj és némi fűszer találkozik, már az is óriási élmény tud lenni.
