Trikolor marinált paprika
Szerintem a jó forró sütőben, esetleg parázson történő sütés az egyik legjobb dolog, ami egy paprikával történhet, hogy aztán pl. ajvár vagy marinált paprika formájában váljon hosszan eltartható ízbombává. A sütés olyan csodás aromákat varázsol elő a paprikából, amire nyers állapotában nem is számítanánk, ezért mindenkit bíztatok arra, hogy minél gyakrabban készítse el így ennek a zöldségnek bármelyik fajtáját. A kaliforniai paprika helyett használhattok bármilyen más, húsos paprikát, ami szimpatikus.
A fokhagymákat gerezdjeire szedjük és héjastul belepakoljuk egy alufóliából gyűrt fészekbe, meglocsoljuk olívaolajjal és citromlével, majd becsomagoljuk. A paprikákat megmossuk, megtöröljük, rádobáljuk egy tepsire és a fokhagymákkal együtt jó forró sütőben (220-230 fok) sütni kezdjük. Nem kell beparázni, ha barna, vagy netán fekete foltok jelennek meg a paprikákon, sőt!
De nyugalom, az égett héjat el fogjuk távolítani, a paprikahús viszont egy fantasztikus füstös ízzel fog így gazdagodni. Sütés közben néha óvatosan megforgatjuk a paprikákat, hogy egyenletesen süljön-égjen meg a paprika héja. Bónuszként pedig a sütőajtó nyitogatásától isteni sültpaprika illat kezd majd terjengeni a konyhánkban.
Ha a paprikák minden oldala megsült kicsit, a tepsit kivesszük a sütőből és hagyjuk az egészet kihűlni. A fokhagymák kész metamorfózison mentek keresztül. Alulról magas hőt kaptak és kicsit lepirultak, a gerezdek héja viszont megvédte a húst, ami az olívaolajos-citromos gőzben egy édeskés, illatos, krémes állagú csodává alakult át. Ezt a héj megbontásával óvatosan ki lehet fejteni egészben, de egy ízes pasztaként ki is lehet nyomni belőle.
A rendesen megsütött paprikák héját könnyen le tudjuk húzgálni, ugyanúgy, ahogy a csumájuk is könnyen kijön ilyenkor. Vágjuk félbe a lemeztelenített paprikákat és a bent lévő maradék magokat is távolítsuk el, majd vágjuk fel őket vékony csíkokra. Egy tálba öntsünk kevés olívaolajat, de napraforgó olajban is lehet marinálni a paprikákat, de az olívával finomabb lesz. Pakoljuk bele a csíkokra vágott paprikákat és néhány gerezdet a megtisztított sült fokhagymából. Sózzuk meg, adjunk hozzá egy evőkanál borecetet, öntsünk rá még annyi olajat, hogy éppen ellepje és az egészet óvatosan forgassuk át, hogy mindenből jusson mindenhová. Ez így most lefedve mehet is be a hűtőbe, két hétig simán eláll és közben az íze napról napra finomabbá válik.
Édeskömény-chutney
Az édeskömény, vagy másik szép nevén ánizskapor tényleg ánizs, kömény, és kapor is egyszerre. Nem véletlenül, hiszen az édeskömény ugyanúgy a zellerfélék családjába tartozik, mint a fent nevezett konyhakerti növények, de ebbe a brancsba tartozik a petrezselyem és a koriander is! Egy nagyon különleges aromákkal bíró kis csapatról van szó, mindegyiket imádom, de közülük talán az édesköményt tartom a legizgalmasabbnak. Ánizsos, édeskés illatát és ízét a különböző illóolajok és relatív magas cukortartalma adja. Nem is kérdés, hogy az édesköményből éppen ezért remek chutney készíthető.Az édeskömény zöld részeit vagdossátok le, most csak a hófehér gumórészben utazunk! Ezt vágjátok fel fél centis szeletekre. Érzitek, milyen finom édeskés, ánizsos illata van? A gumó középső szeleteinek aljáról vágjátok ki a keményebb torzsát, és ha van belül is egy kis zöld hajtáskezdemény, akkor azt is távolítsátok el. Egy kisebb fej fehér hagymát az édesköményhez hasonló vastagságú szeletekre vágjatok fel. A hagymát és az édesköményt egy nem túl forró serpenyőben vagy lábosban, 2-3 evőkanál olívaolaj és egy kisebb darabka vaj keverékén kezdjétek el finoman párolni.
Ha szemmel láthatóan puhulni kezdtek, öntsétek nyakon másfél deci fehérborral, kevés vízzel, dobjatok hozzá egy babérlevelet, kevés kakukkfüvet és egy kis durvára vágott vagy tört köménymagot. Az egészet fedő alatt pároljátok tovább kb. 20 percen keresztül. Adjatok hozzá egy evőkanál mézet, ugyanennyi jófajta bor-, vagy gyümölcsecetet, sót, kevés fehérborsot. Az egészet pároljátok tovább – most már fedő nélkül – addig, amíg chutneyra jellemző, lekvárszerű, sűrűbb állagúvá nem válik. A kész édeskömény-chutney mehet bele egy kis csatos üvegbe és a hűtőbe, hogy aztán szendvicsek, tapasok, sültek kísérője legyen, amikor csak szükség van rá.
Két ötlet.
Igazából nem is recepteket kaptok most tőlem. Csak ötleteket arra, hogy miként lehet a fenti két brutálfinom cuccból pillanatok alatt olyan reggelit/snacket/vendégvárót összedobni, hogy mindenki leboruljon tőle a lábaitok elé.
Madársaláta trikolor marinált paprikákkal és parmezánnal
Kis tálkákba pakoljátok szét a salátát, a tetejére dobáljátok rá a színes marinált paprikákat. Szórjátok meg a tetejét vékonyra szeletelt és kis darabkákra tört parmezánnal, hintsétek meg tengeri sóval, frissen tört borssal, csepegtessetek rá kevés olívaolajat és már kész is!
Fokhagymakrémes bagett édeskömény-chutneyval, fürjtojással és szalámival
A bagettet kicsit pirítsátok meg és kenjetek el rajta egy krémesre sült fokhagymagerezdet. A szeletre egymás mellé pakoljatok rá egy rózsányi összegyűrt szalámit, egy teáskanálnyi édeskömény-chutneyt és egy frissen kisütött fürj-tükörtojást. Díszítsétek egy kis csírával és egyetek belőle jó sokat!
