1. A mazsolát egy kis lábasban felöntjük fél deci vízzel és a narancslikőr felével. Felmelegítjük és félretesszük kihűlni.
2. A kristálycukor felét egy teflon serpenyőben vagy gyorsforralóban gyakran mozgatva, de kevergetés nélkül addig hevítünk, míg karamellé változik. Egy szögletes őzgerincformába (kenyérsütő formába) öntjük a forró karamellt és óvatosan az alját és az oldalait is körbecsurgatjuk vele, hogy vékony bevonatot képezzen a formában.
3. A tejbe beleküldjük a fahéjat, a szerecsendiót, a vanília kikapart magját és magát a rudat, a citrom héjából levágott két-három vékony szeletet és a narancslikőr maradékát. Az egészet jó alaposan felmelegítjük anélkül, hogy felforrna. Ezután levesszük a tűzről és a eltávolítjuk a vaníliarudat és a citromhéjakat.
4. Amíg a tej hevül, egy tálban az egész tojásokat, a tojássárgáját, a maradék cukrot és a mandulalisztet (vagy aprítógépben finomra őrölt egész mandulát) alaposan összedolgozzuk.
5. A szikkadt kenyeret apró darabokra vagdossuk, beleszórjuk a karamellel bevont sütőformába és egyenletesen eligazgatjuk, majd rászórjuk az áztatott, lecsepegtetett mazsolát.
6. A tojásos-cukros-mandulás krémhez hozzákeverünk 1 decit a forró tejes keverékből (azaz hőkiegyenlítünk), majd az egészet visszaöntjük a tejbe és alaposan elkeverjük. Az egészet egyenletesen elosztva rácsurgatjuk a mazsolával megszórt kenyérdarabokra.
7. Egy mély tepsibe annyi vizet töltünk, hogy a közepébe állított sütőforma legalább addig vízben álljon, mint amilyen magasra ér benne a kenyérpuding alap. A vizes tepsis-sütőformás konfigurációt óvatosan sütőbe rakjuk és 160 fokon sütjük 40 percen keresztül.
8. A kenyérpuding rögtön fogyasztható melegen, szobahőmérsékleten, vagy akár egy éjszakát a hűtőben pihentetve hidegen. Mindig isteni finom lesz, meglátjátok!
