Ami a spanyoloknál „Arrós negre”, Olaszországban „Risotto al nero di seppia”, az Dalmáciában „Crni rižoto” néven szerepel az étlapokon. És persze mindenhol azt állítják, hogy ők a „Fekete rizottó” feltalálói. Egy biztos: a Földközi-tenger partvidékén élő népeknek hamar feltűnt, hogy ha a frissen kifogott tintahal tintáját az ételhez keverik, akkor az egy meglepően intenzív fekete színt és érdekes, édeskés tenger-ízt kölcsönöz a fogásnak. Olaszországban előszeretettel festik feketére a tésztát is (pasta nero), de a tintahal-tinta legelterjedtebb felhasználási módja kétségtelenül a fekete rizottó.
4 főre
Az étel tökéletes elkészítésének titka azonban nem a tintahal tintájában, hanem magában a rizottó filozófiájában rejlik
Rizottót nem lehet csak úgy összeütni, motoros futárral házhoz rendelni, mirelit tömegkajaként szupermarketek fagyasztóládájából előtúrni. A rizottókészítés pontosan 20 percnyi folyamatos törődést és odafigyelést igényel, technikailag azonban semmilyen ördöngősség nincs benne, bárki el tudja készíteni.Krémes. Ez a legfontosabb szó, aminek a szemetek előtt kell lebegnie, amikor rizottót készítetek.Al dente. Legyen ez a másik, ami folyton a fejetekben motoszkál. A két, látszólag egymásnak ellentmondó állag simán elérhető, ha megfelelő, kifejezetten rizottókészítésre szánt rizst használtok. Ezek a fajták (jellemzően kis rövid, köpcös, buci formájú rizsszemekről beszélünk, mint pl. az általam is használt Arborio) ugyanis tudnak egy spéci dolgot: főzés közben úgy oldanak ki magukból keményítőt, hogy miközben ezzel krémes mártást hoznak létre, megmaradnak egyenként érzékelhető, harapható (innen az al dente kifejezés ugyebár) szemeknek.
Kezdjük el
Első lépésként olívaolajon pároljátok üvegesre a finomra vágott hagymát, adjátok hozzá a rizottó rizst és hevítsétek azt is rövid ideig, míg áttetszővé nem válnak a rizsszemek. Vigyázzatok, sem a hagymának, sem a rizsnek nem szabad megpirulnia! A forró rizst öntsétek fel a fehérborral, és a nagy sistergés közepette fogjatok hozzá a kevergetéshez. Ahogy a bor felszívódott/elpárolgott, rögtön jöhet rá a rizsre egy merőkanálnyi forró alaplé. Intenzív kavargatás mellett 3-4 körben, fokozatosan adagoljátok az alaplevet, mindig annyit, amennyit éppen magába tud szívni a rizs. Mielőtt teljesen elkészül, egy kis üvegben keverjétek össze a tintahal-tintát egy kis vízzel és adjátok hozzá a rizottóhoz. Ugye milyen vagány színe lett? A sápadt-fehérből hirtelen élénk fekete színű ételt kaptunk, ami biztosan meg fogja lepni a vendégeiteket! Még egy újabb adag alaplé a tökéletes állag eléréséhez, és már jöhet is bele a vaj, egy kevéske reszelt kemény sajt, só-bors és kész! Picit hagyjátok szaftosabbra, mint ahogy tálalni szeretnétek, mert 2-3 percig félre kell rakni az ételt, hogy az utolsó kortyokat nyugis körülmények között tudják magukba szürcsölni a rizsszemek.Ez pont elég idő arra, hogy az előkészített tintahalat (testet és csápokat is) villámgyorsan készre süssük. Ehhez vágjatok finomra jó sok fokhagymát, dobjátok bele egy forró serpenyőbe egy kevés olívaolajjal, majd a megsózott-megborsozott tintahalakat is adjátok hozzá. Nagy lángon, jó nagy adag finomra vágott petrezselyemmel 2 perc alatt süssétek készre.A fekete rizottót tálaljátok ki egy szép tányérra, a tetejére pakoljátok rá az illatozó fokhagymás-petrezselymes tintahalat, frissen tört borssal és kevés olívaolajjal ízesítsétek. Meglátjátok, brutál jó lesz!
Ami a spanyoloknál „Arrós negre”, Olaszországban „Risotto al nero di seppia”, az Dalmáciában „Crni rižoto” néven szerepel az étlapokon. És persze mindenhol azt állítják, hogy ők a „Fekete rizottó” feltalálói. Egy biztos: a Földközi-tenger partvidékén élő népeknek hamar feltűnt, hogy ha a frissen kifogott tintahal tintáját az ételhez keverik, akkor az egy meglepően intenzív fekete színt és érdekes, édeskés tenger-ízt kölcsönöz a fogásnak. Olaszországban előszeretettel festik feketére a tésztát is (pasta nero), de a tintahal-tinta legelterjedtebb felhasználási módja kétségtelenül a fekete rizottó.
Az étel tökéletes elkészítésének titka azonban nem a tintahal tintájában, hanem magában a rizottó filozófiájában rejlik
Rizottót nem lehet csak úgy összeütni, motoros futárral házhoz rendelni, mirelit tömegkajaként szupermarketek fagyasztóládájából előtúrni. A rizottókészítés pontosan 20 percnyi folyamatos törődést és odafigyelést igényel, technikailag azonban semmilyen ördöngősség nincs benne, bárki el tudja készíteni.Krémes. Ez a legfontosabb szó, aminek a szemetek előtt kell lebegnie, amikor rizottót készítetek.Al dente. Legyen ez a másik, ami folyton a fejetekben motoszkál. A két, látszólag egymásnak ellentmondó állag simán elérhető, ha megfelelő, kifejezetten rizottókészítésre szánt rizst használtok. Ezek a fajták (jellemzően kis rövid, köpcös, buci formájú rizsszemekről beszélünk, mint pl. az általam is használt Arborio) ugyanis tudnak egy spéci dolgot: főzés közben úgy oldanak ki magukból keményítőt, hogy miközben ezzel krémes mártást hoznak létre, megmaradnak egyenként érzékelhető, harapható (innen az al dente kifejezés ugyebár) szemeknek.
Kezdjük el
Első lépésként olívaolajon pároljátok üvegesre a finomra vágott hagymát, adjátok hozzá a rizottó rizst és hevítsétek azt is rövid ideig, míg áttetszővé nem válnak a rizsszemek. Vigyázzatok, sem a hagymának, sem a rizsnek nem szabad megpirulnia! A forró rizst öntsétek fel a fehérborral, és a nagy sistergés közepette fogjatok hozzá a kevergetéshez. Ahogy a bor felszívódott/elpárolgott, rögtön jöhet rá a rizsre egy merőkanálnyi forró alaplé. Intenzív kavargatás mellett 3-4 körben, fokozatosan adagoljátok az alaplevet, mindig annyit, amennyit éppen magába tud szívni a rizs. Mielőtt teljesen elkészül, egy kis üvegben keverjétek össze a tintahal-tintát egy kis vízzel és adjátok hozzá a rizottóhoz. Ugye milyen vagány színe lett? A sápadt-fehérből hirtelen élénk fekete színű ételt kaptunk, ami biztosan meg fogja lepni a vendégeiteket! Még egy újabb adag alaplé a tökéletes állag eléréséhez, és már jöhet is bele a vaj, egy kevéske reszelt kemény sajt, só-bors és kész! Picit hagyjátok szaftosabbra, mint ahogy tálalni szeretnétek, mert 2-3 percig félre kell rakni az ételt, hogy az utolsó kortyokat nyugis körülmények között tudják magukba szürcsölni a rizsszemek.Ez pont elég idő arra, hogy az előkészített tintahalat (testet és csápokat is) villámgyorsan készre süssük. Ehhez vágjatok finomra jó sok fokhagymát, dobjátok bele egy forró serpenyőbe egy kevés olívaolajjal, majd a megsózott-megborsozott tintahalakat is adjátok hozzá. Nagy lángon, jó nagy adag finomra vágott petrezselyemmel 2 perc alatt süssétek készre.A fekete rizottót tálaljátok ki egy szép tányérra, a tetejére pakoljátok rá az illatozó fokhagymás-petrezselymes tintahalat, frissen tört borssal és kevés olívaolajjal ízesítsétek. Meglátjátok, brutál jó lesz!
Ha tetszett a fekete rizottó: gasztrotúra az Adrián receptje, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
