A sült kolbász és hurka készítéséhez csak néhány dolgot kell figyelembe venni, hogy tökéletes, roppanós, repedésmentes eredményt kapjunk. Igazából a hagyományos eljárás, az abálás alapozza meg azt, hogy melyik hurkát hogyan kell sütni. Ennek köszönhető, hogy egyik-másik hőkezelt, jobban előkészített állapotban van. Egy disznóvágás során a felhasznált részeket – kivéve a színhúst – egy abalében (80-90 fokos főzőlé babérlevéllel, szemes borssal és némi sóval ízesítve) készítik elő, ezzel is segítve, hogy a nyers belsőségek ne induljanak túl hamar romlásnak.

A másik meghatározó tényező a töltésre felhasznált bél, ugyanis a vékonybél fala vékonyabb, így kevésbé hajlamos keményre sülni, azonban könnyebben szakad, reped.

Bármelyik változatot is sikerül beszereznünk, van egy aranyszabály: a hurkát alacsony hőfokon, 120-140 fok körül kell készre sütni, némi folyadék hozzáadásával. Csak ezután érdemes 180-200 fokon rápirítani, ugyanis a nagy hőmérséklet-különbségek és a száraz sütés játssza a legnagyobb szerepet a hurka szétrepedésében.

Hagyományos májas hurka sütése

A hagyományos májas hurkát rövidebb ideig abálják, mint véres társait, ezáltal nedvességtartalma magasabb a többinél. Sütés közben emiatt több gőz képződik benne. Az elsődleges feladatunk, hogy segítsük a gőz szabad levegőre jutását, ezzel elkerülve a hurka szétrepedését. Erre számtalan módszer létezik. Ki a villára, ki a hurkapálcára, ki a szablyára esküszik. Egy dolog biztos: a töltelék hagyományosan vékonybélbe van töltve, így ha túl nagy lyukat képzünk rajta, könnyen továbbrepedhet, hiszen a sütés hatására valamennyire összeugrik. Így sajnos keresztbe teszünk az alapvető igyekezetünknek, mégpedig, hogy a hurkát repedésmentesen süssük meg.

Sült véres hurka

A véres hurka a gyerekek által legkevésbé kedvelt változat. Ez érthető, hiszen mi, magyarok erősen fűszerezzük, és a sült vér édeskés íze sem hasonlít igazán semmihez. A zsemlével töltött változatot szokták hagyományosnak tekinteni, de mind tudjuk, hogy mára inkább a műbélbe töltött, rizses verziók az elterjedtek. Mivel azonban a vér nem kifejezetten nagy százalékban van jelen a hurkában, így a nedvességtartalma alacsonyabb.

Ezenkívül a vér kocsonyásító hatása is szerepet játszik abban, hogy ezt a típust a legegyszerűbb szárazra sütni, ráadásul hagyományosan ezt abálják a leghosszabb ideig. Sajnos azt kell mondjuk, a véres hurkát jobb egy külön tepsiben sütni, némi folyadékot alálocsolva – mivel hagyományos fodros bélbe szokták tölteni, aminek vastagabb a fala, ezáltal hajlamosabb a kiszáradásra és keményre sülésre. Szintén jó megoldás, ha némi savanyú káposztát teszünk a véres hurka alá, hiszen az ebből képződő gőz szintén jótékonyan puhítja a héját.

Próbáljátok ki Zé rántott véres hurkáját!

rántott véres hurka — Rántott véres hurka

A legjobb módszer, ha egy vastagabb tűvel 1-2 centinként megszurkáljuk úgy, hogy közben megforgatjuk – hiszen hiába szurkáljuk meg a tetejét, az alja így is szétrepedhet a szorosan töltött töltelék miatt.

A klasszikus sült kolbász

A klasszikus kolbász sütése a legegyszerűbb. Érdemes néhány helyen megszurkálni, de alapvetően ezt sütjük a legtovább, hiszen ez tartalmaz a legnagyobb arányban – ideálisan 70%-ban – nyers húst, 30 százalékban pedig zsírt, így gyakorlatilag elronthatatlan. De legyünk őszinték, mindenkinek van legalább egy rokona, aki jobban szereti már-már feketére sütve.

sült hurka receptek

Így lesz tökéletes a sült kolbász és a hurka

Ígylesztökéletesasültkolbászésahurka